Egyszer régen tökre bele voltam zúgva Kittibe, felettem lakott pár emelettel, és nagyon sokáig udvaroltam neki, de a bátyja nem nézte volna jó szemmel, ha összejövünk, úgyhogy na, nem volt könnyű.
Aztán egyszer csak eltűnt, de úgy, mint a kámfor, nem válaszolt MSN-en (!), és valahogy a lépcsőházban se tudtunk összefutni.
Egészen addig, amíg nem alakult elkerülhetetlenül úgy, hogy egy liftbe szálljunk
Majd próbáltam vele beszélni, de félszavakban, szemlesütve válaszolgatott, ami rettentő furcsa volt, nem értettem.
Végül addig irkáltam neki MSN-en, hogy ugyan árulja már el, hogy mivel bántottam meg - ígérem jóvá teszem, meg ilyenek, hogy válaszolt. Azt mondta, hogy nem meri elmondani, hogy miért kerül, mert fél hogy megharagszom, vagy még rosszabb.
Miután mindenre ami él és mozog megesküdtem, hogy nem haragszom meg, vagy még rosszabb (??). Elmondta, hogy hallott egy pletykát, hogy én egyszer megerőszakoltam egy lányt az erdőben, és óva intették tőlem, mert én egy olyan szexuális ragadozó vagyok.
Mivel nagyon széles szociális háló kell ahhoz, hogy egy ilyen pletyka eljusson Kittihez, utánajártam, hogy honnan van ez az egész, de csak egy bizonyos pontig tudtam visszamenni, ahol is kiderült, hogy mi ez az egész.
Volt egy lány, hívjuk Annának, akivel - még fiatal korunkban - az erdőbe jártunk felfedezni a szexualitásunkat. Természetesen semmi erőszak nem volt sohasem, teljesen kölcsönös volt a vonzalmunk egymás iránt (igazából egy ideig még jártunk is). Amikor kérdőre vontam, ő se értette, hogy honnan jött ez az egész. Érdekes volt, hogy az ő neve eltűnt történetben, és már csak mint “egy lány” szerepelt, az én nevem, és személyem viszont ott volt.
Azóta sem tudom, hogy vajon hány volt évfolyamtársam, osztálytársam, és ismerősöm gondolhatta akkor, hogy én megerőszakoltam egy lányt, de azóta is mélyen bennem él az a rossz érzés, amikor meggyanúsítanak egy eléggé komoly bűncselekménnyel, és még csak védekezni sem tudsz.
