Szóval van egy kollegina, aki letiltott tumblr-en, vagy azért, mert zaklattam (??) vagy azért, mert megbántottam.
Az egész úgy indult, hogy először láttam a konyhában, és nagyon ismerős volt, de nem úgy, mint kolléga, hanem valami más.. de ez csak így átsiklott az agyamon, leszartam, biztos képzelődök, vagy ilyesmi. Aztán szembejött velem egy velvet-es cikk valahol az interneten. Mivel aranyos volt a cikk, ezért megnéztem a szerzőt, ami - meglepetésemre - egy ismert tumblr-es lány neve volt. Rögtön megörültem, hogy nem képzelődtem ezek szerint, tényleg “ismertem” a lány a konyhában, innen, tumblr-ről.
Az örömmámorban, hogy nem valami daganat fészkelt az agyamba, írtam is neki rögtön tumblren, hogy tényleg őt láthattam-e, és hogy mégis mivan. Aztán váltottunk pár mondatot, semmi extra, mióta dolgozol itt, ilyesmi..
Aztán egyik nap kitaláltam, hogy lehívom már fagyizni, mert én amúgy tökre szeretek új embereket megismerni, és ez meg pláne király. Igazából nem volt nagyon szimpatikus a tumblr-e alapján, de én nem az a típus vagyok, aki ilyenek alapján ítél meg embereket, szóval hajrá. Talán egy kicsit tolakodó voltam, mert csak annyit írtam neki, hogy találkozzunk már lent a szőkőkútnál, de gondoltam basszameg, kollégák vagyunk, vagy mi, én meg tök sok kollégámmal jóban vagyok - még akkor is, ha nem közvetlen kolléga - így hát csak nem veszi a fejemet.
Na, hát a fagyizás nem jött össze, mert nem látta az üzenetem (ő írta), aztán amikor írtam neki, hogy semmi gáz, mert még lent vagyok (egy kollégámmal dumáltam), jöjjön nyugodtan, áll még a fagyi meghívás, arra már nem válaszolt.
Majd aztán egyszercsak beakartam követni, és az már nem ment.. letiltott :| Írtam neki egy emailt, hogy ha esetleg megbántottam, akkor ne haragudjon, nem akartam, de arra sem reagált.
Azóta sem tudom, hogy megbántottam-e, vagy zaklatásnak vette-e az én elbaszott mindenkivel barátkozós énemet, de már nem is érdekel ez a része, az viszont igen, hogy könyörgöm
Ha nem ismersz valakit, ne írd már le egyből, úgy, hogy még a lehetőséget sem teremted meg arra, hogy az illető védekezzen. Vitatkozz, érvelj, küldj el valakit a faszba, de annál szomorúbb (és bosszantóbb) nincs, amikor egy felnőtt ember annyira szociálisan fogyatékos, hogy ezekre az alapvető emberi dolgokra nem képes.
