Elég gáz, hogy mennyien éreznek késztetést, hogy minden egyes mozzanatukat megosszák másokkal, már akkor is, ha átlépik a város határt. Vagy még azt se. Oké, tegyetek ki képet, esetleg képeket néhány élményetekről, ha már lecsengett az ívönt, de ne közben… na de ez a napi 20 poszt ideoda az összes valamire való pillanatról…Csakhogy mindenki vágja, hogy ott bizony magas élet van. Tulajdonképpen persze, osszátok meg, végül is miért is ne, na de könyörgöm, az élményeket éljétek meg, és ne egy szelfiben merüljön ki az egész, meg jónéhány irigyekhez szánt poszttal és a minden egyes “megérkeztünk a fesztiválra “éppen eszi” “pancsika” “szándocska” “hotelkába” “balcsipart” “fesztiválocska” és a folytonos “becsekkingelés” a gyorséttermekbe, de még a lassúba is… Ha nem írom ki, hogy a Balatonon vagyok (bocsánat ezt sokan már CSAK Balcsinak értik meg), akkor ott sem vagyok. Na meg máshol se. Nem tudom, lehet tinibuborék koromban élveztem volna ezt a megosztogatást, de talán még akkor se. És még a tinibuborékoktól valljuk be, el is lehet nézni. Na de nem az idősebb korosztálytól.. Annyira csak felszínesség az egész.. És ne értsetek félre, én aztán a világért se vagyok féltékeny, hiszen még a sok-sok meló mellett, amikor épp szabadnapos vagyok jut idő mindenre amire kell. És képzeljétek, le lehet menni úgy is a Balatonra strandolni, hogy nem készül húszezer poszt.
Az én baráti társaságom egészen egyszerűen működik:
- Előveszed a telefont, hogy baszogass valami facebookot
- JAJ BAZDMEG RAKD MÁR EL / ENNYIRE UNATKOZOL BAZDMEG?
- Visszarakod a telefont.
Ja, meg ha készülnek is véletlenül képek a baráti társaságban bárkiről, akkor alap, hogy tilos felrakni bármilyen oldalra, mert ha felrakod, egy hétig hallgathatod hogy mekkora faszakalap vagy.
És ezeket egyébként nem negatívumként mondom.
