A konyhaablakban lakik, és mikor mindenki mást kipicsáztam a lakásból, akkor neki megkegyelmeztem.
A sarokban ugyanis megláttam a levedlett pókáncúgokat, növekvő méretekben egymás felett, mint valami kis gardróbszobában, ott lógtak az üres, kinőtt pókpufajkák, én meg:
Ahhj Zolibazdmeg, olyan cuki vagy öcsém! Hát micsinálsz te? Cseperedsz? Vagyogatsz? Pókoskodol?
-Ighenh!Így történt, hogy csak az előszobáját bontottam le, a Zoltán meg kicsit fölkúródva kimászott a konyhafalra megnézni, hogy mi a fasz van, de aztán igazi egyetértésben nyomtuk a Zolus meg én. Én meg a Zoller. Ember és pók. A pók meg az ember.
Csakhogy szopoládé van kispajtások!
A Zoli lány! Lány, és beszült. Beszült vagy hatot.
Ez nem pálya Zoli! Ez tőled szemétség. Én se szülök neked ide. De ha szülnék se hatot.
Úgyhogy ma fogom az egész bandát a faszra, és sorsára hagyom a gangon.
Lehet kikövetni.
Sziasztok, Zoli vagyok!
