Sokat gondolkoztam rajta, régebben már írtam is róla, hogy
milyen szomorú dolog végignézni azt ahogyan a lányok oda vannak olyan pasikért
akik konkrétan seggfej módon viselkednek velük. Napról napra, hónapról hónapra
képesek megalázni magukat csak azért hogy pici kegyet elnyerjenek. Nem baj, ha
sosem kaptam tőle virágot, ő ilyen. Nem baj ha elfelejtette a szülinapomat,
csomó dolga van. Nem baj ha három hete nem ér rám és csak a haverjaival bulizik
minden nap máshol, nem szereti a kötöttségeket. Folyamatosan építi le magát, az
elvárásait, az önbecsülését, elhiszi magáról hogy ő ennyit ér csak. Nem érdemel
jobbat, nem kellhet senkinek amúgy sem.Aztán persze rájöttem, valahol teljesen érthető hogy a
lányoknak inkább a rosszfiúk kellenek. Izgalmasabbak, tele vannak kihívással,
megismerni valóval. Aki rögtön odaadná mindenét, abban semmi új nincs, az
inkább barátnak való, de pasinak más kell, valami vad, akiért a többi csaj mind
odavan, nem olyan aki érted van oda. Attól a fiútól aki mindenkivel kedves nem
sokat számít egy szál virág, de ha olyan adja aki soha nem ad senkinek, na az
már valami. Be akarják törni őket, megszelídíteni, azt akarják hogy miattuk
legyen jó. Csak hogy ha már jó lesz akkor ugyanolyan érdektelenné válik mint a
többi jófiú. A tréneri dicsőség, a trófea-effektus egy idő után kiüresedik,
aztán rájön majd hogy mit is tett…Persze, de miért bánná? Háziasította azt a fiút akit ő
akart, így megkapta a rosszfiút is, aztán most meg a jófiút, aki ugyanaz. Legjobb
szituáció.Úgyhogy rábasztam.
Tanulság nincs.
Ezt valamikor én is így gondoltam, aztán arra jöttem rá, hogy általában a fiatal (vagy felnőni nem akaró) lányok ideálja ez a rosszfiu imidzs. És ez nem bántás, egyszerűen logika: egy rosszfiú nem lehet megfelelő apa, férj, nem lehet rá számítani, és közös életet teremteni.
Persze vannak kivételek, amik nem ennyire szélsőségesek, de általában ott is el van ásva valami kaki.
