ez elég pontos. nagyon szívesen megütnék mindenkit, aki szerint “nem lehet megbízni a nőkben”, meg “úristen milyen lehet reggel mellette ébredni”
+1
és nagyon szívesen elküldenék mindenkit egy kőfejtőbe, aki szerint ez csak feminista picsogás és az egyetértésem csak behízelgés
aki fotosoppolt fej mellett akar ébredni, az vegyen realdollt.
én most nagyon sírok
dettó ugyanezt éltem át, egy az egyben és még most is folyamatosan basztatnak érte itthon :(
Kisminkeltek?
te nem lehetsz ennyire bunkó
Stuki azért tud ha akar.
Amúgy, ezt sosem fogom megérteni mert ezek szerint - szerencsére - sosem voltam abban a helyzetben hogy érdekeljen mit gondolnak vagy mondanak rólam. Néhány ember van akinek szívesen meghallgatom a véleményét, de ez még mindig nem jelenti azt hogy felveszem, vagy változtatok bármin amiatt. Szörnyű lehet úgy élni hogy vadidegenek (vagy ismerősök akár) piszkálódása, negatív szarja nem pattan le rólad, hogy azok valóban fájdalmat okoznak. Óriási szerencsémnek tartom hogy rólam ezek mindig lepattannak. Ha tudnék, szívesen adnék ebből a skillből.
nem is az ismeretlen senkik piszkálódása fáj annyira, azon mosolygok, mi több, jóízűen mosolygok, inkább amikor a hozzám egészen közel állóktól kell az ilyesmit hallgatnom, az a ritkarossz
Mindig szomorúsággal tölt el, amikor egy nő nem érzi jól magát a saját bőrében. Ha jól érzi magát, akkor nincs az a bántó szó, bárkitől, ami “nem pattan le” azonnal.
Én személyesen például sokkal, de sokkal jobban szeretek bármilyen olyan nőt, aki “nem annyira szép” (de ez egy kibaszott nagy szubjektív faszság), viszont tökéletesen boldog, kiegyensúlyozott, és magabiztos, mint egy olyat, aki “szép”, de azon feszeng folyton, hogy mások mit mondanak róla.
És még mielőtt: mindkét típusról van eléggé személyes tapasztalatom, úgyhogy tudom, miről beszélek.
A baj viszont, hogy rengeteg nőről lepattan, hogy “úgy vagy szép, ahogy vagy, de nem lehetsz mindenkinek te a legszebb”, pedig mindenki ezt mondja.
